CLICK HERE FOR FREE BLOG LAYOUTS, LINK BUTTONS AND MORE! »

A pszichológus válaszol






Kérdésed van, bizonytalanság gyötör, esetleg probléma merült fel gyermeked nevelésével kapcsolatban? Ne habozz, írj! 
Nyugodtan írd meg kérdésedet emailben (dibaczy@gmail.com). Természetesen teljes anonimitást élvez minden levélíró, a leveleket csak szakértőnk látja. Engedélyetekkel, név nélkül közöljük majd a blogban a kérdéseket és válaszokat.
Szakértőnk, Dibáczy Zsuzsa gyógypedagógus, pszichológus fog válaszolni a feltett kérdésekre.
A válaszokat itt olvashatjátok majd. Szakértőnk 10 napon belül igyekszik válaszolni. 


######################################



Kedves Zsuzsa!
A tanácsodat szeretném kérni. A kislányom 18 hónapos volt ebben a hónapban és nem beszél. Pontosabban beszél, de a saját nyelvén, amit csak én vagy még néha én sem értek. A család állandóan ezzel piszkál, hogy más gyerekek ebben az életkorban már mondókáznak, énekelnek.
Szerinted is ideje lenne felkeresni egy szakembert?
Várom válaszodat!
T.

Kedves T.!

Mielőtt válaszolnék a kérdésedre fontos lenne tisztázni néhány dolgot.
Milyen volt a kislányod beszéd- és mozgásfejlődése? Tapasztaltál-e elmaradást?
(Nem írtad, így valószínű, hogy rátok nem jellemző, de előfordulhat, hogy hallási vagy beszédszervi probléma áll a megkésett beszédfejlődés hátterében.)
Fontos szem előtt tartani a kisgyermekkori beszédfejlődés ütemét:
Gőgicsélés: 3-6 hét, ritkábban 7-8 hét között kezdődik el, ha a csecsemő a 2. hónap betöltése után nem gőgicsél, akkor azt meg kell „indítani”. Előfordulhat, hogy a mozgásfejlődés hatására átmenetileg csökken a gőgicsélés, ez még nem probléma.
De a gőgicsélés késői indulása, a gőgicsélésre fordított idő csökkenése, a hangsorok szegényedése problémára utalhat, ezért ilyenkor ajánlott felkeresni egy szakembert. Érdemes a védőnő, gyermekorvos segítségét kérni, ehhez meg kell figyelni, hogy a gyermekünk dallamosan gőgicsél-e ill. milyen hangokat hallat. Emellett jegyezzük fel, hogy milyen a gyermek mozgásfejlődése, étkezési szokása, alvás és ébrenléti ciklusa.
Beszédindulás:
Kislányoknál 18 hónaposan, kisfiúknál 24 hónaposan még nem jelennek meg az első szavak érdemes odafigyelni a problémára, ilyenkor fontos a tudatos, játékos formában történő fejlesztés. De ekkor még nem lehet megkésett beszédfejlődésről beszélni. A beszéd, hasonlóan más fejlődési lépcsőkhöz egyéni ütemet követ.
Jelenleg:
Hogyan érteti meg magát veletek?
Ti értitek, amit mond,ez alatt azt értem, hogy tudjátok, hogy melyik szava mit jelent, ti is azt használjátok?
Próbáltad már, hogy úgy teszel, mintha nem értenéd amit kér, szeretne?
Csecsemőként gügyögött, gagyogott? (színes volt, vagy egysíkú a csecsemőkori hangadás?)
Reagál a környezeti ingerekre?
Szívesen játszik veled?
Érdekli, ha mesélsz, mondókáztok stb.?

Szerintem próbáld felkelteni az érdeklődését a beszéd iránt. Néhány példa, amit alkalmazhattok:
- játékos hangadással, pl. kisbaba hangjának utánozásával, állathangok utánzásával stb.
- mesélj neki, énekeljetek és mondókázzatok, ezeket mutogassátok el
- bábozzatok, legyen ő is egy báb
- mondd direkt rosszul a mondókát, észreveszi-e, ha igen, hogy reagál rá
- mindig beszélj hozzá, bármit csináltok és kérdezgesd, eleinte, lehet, hogy ezek költői kérdések lesznek, de nem baj
- fújjatok vele gyertyát, ping-pong labdát különböző hangokat kiadva (sz, s, f stb.)
- sose csináljatok úgy, hogy nem értitek mit akar, mert az általában feldühíti a gyerekeket és még inkább elmegy a kedve a beszédtől, most az a cél, hogy meghozzuk a kedvét a hangadáshoz, beszédhez
-  ti beszéljetek helyesen és ne használjátok az ő nyelvét, de ne javítsátok ki és ne ismételtessétek meg vele, ez is elveheti a kedvét, inkább továbbfűzve az ő mondatát ismételjétek meg a szót/szavakat helyesen

Remélem tudtam segíteni, a további kérdéseidre is szívesen válaszolok!
Üdvözlettel:
Zsuzsa

 #########################################################

Tisztelt Pszichológus!

A kislányom 2 éves elmúlt, soha nem tartozott a jó evő gyerekek közé, azonban mostanában állandó küzdelem az evés. Soha nem éhes, nem kér enni. Irigykedve nézem mindig azokat a szülőket, akiknek a gyerekük jól evett a játszótéren, játszóházban, mi pedig csak kínlódunk.
A védőnő szerint nem vékony, a súlya és a magassága az életkorának megfelelő.
Kérem, adjon tanácsot, hogyan tudnám elérni, hogy a kislányom jobban egyen.
Üdvözlettel:D.

Kedves D.!
Megértem a problémáját, az evés, pontosabban a nem evés sok szülőnek okoz gondot kisgyermekkorban.
Szeretném, ha feltenne maguknak pár kérdést az étkezésre vonatkozóan, amelyek segíthetnek megtalálni a probléma okát.
Hogyan zajlik Önöknél egy étkezés? 
Leülnek közösen étkezni?
Mindenkinek van saját helye?
Együtt esznek?
Minden étkezésnek megszokott ideje van?
Ki mennyire jó evő a családban?
Ön hogyan étkezett a várandóssága alatt?
A szoptatás (ha erre lehetősége volt) mennyire volt igény szerinti?
Hogyan zajlott az átállás a szilárd ételre?
Hogyan reagált a kislány az új ízekre?
Van kedvenc étele?
Szokott nassolni?
Mennyit iszik napközben és mit szeret inni?
Ezek a kérdések, azért fontosak, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy azoknál a családoknál, akiknél nincs szertartása egy-egy étkezésnek, (nem ülnek le a családtagok közösen enni, mindenki akkor és ott eszik, amikor megéhezik, nem terítenek meg, hanem csak gyorsan, néha állva bekapnak valamit stb.) általában rosszul esznek a gyerekek. Lehet, hogy már Önök is tapasztalták, hogy jobb a gyerekek étvágya, ha társaikkal együtt étkeznek, mint ha magukban ennének.
Mivel a 2 éves kor már az önállósodás kezdete, szeretnek a gyerekek mindent magukban, önállóan csinálni, ez vonatkozhat az étkezésre is.
Éppen ezért, vonja be a gyereket az étel elkészítésébe, terítsenek együtt, engedje meg, hogy kiválassza azt a tányért, evőeszközt, amelyikkel enni szeretne, akár már a bevásárlásnál beszéljék meg mit fognak főzni, engedje meg, hogy ő döntse el, hogy mi legyen a menü, (természetesen megfelelő alternatívák közül), pakolja ő be a hozzávalókat a kosárba stb.
 Az is fontos, hogy az étkezések között ne egye tele magát mindenféle nassolnivalóval ill. ne igya tele magát.
Ha vannak kedvenc ételei, akkor abból ki lehet találni mi az az íz világ, ami közel áll hozzá és az ételeket ehhez igazítani. (ezzel persze nem azt mondom, hogy csak a kedvenceit egye)
Hanem, ha a pl. paradicsomos ételeket szereti, akkor ezzel az ízzel készített különböző ételeket kell először újra "bevezetni". Lehet, hogy érdemes újra az alapoktól kezdeni.
Azonban az evést soha nem szabad erőltetni, mert ha megérzi, hogy feszültség van az evés körül, akkor még inkább ellenálló lesz.
Lehet - e az étellel játszani?
Pacsmagolni, kézzel gyurmázni vele, beleturkálni?
Kislánya fejlődés lélektanilag a kísérletezés fázisában is van, Ebben az életkorban szeretnek mindent saját maguk megtapasztalni. Mi mennyire folyékony, mi történik, ha elkenem az asztalon, ha leejtem stb.
Ha ezt tiltja, akkor egyrészt sokkal később tanul meg szépen enni, mivel a fenti dolgokat úgyis ki akarja próbálni. De ha már többször kipróbálhatta, egy idő után már nem lesz érdekes és szépen fog enni. Másrészt a tapasztalat azt mutatja, hogy azok a gyerekek szintén rossz evők közé tartoznak, akiket az anyukájuk állandóan törölget ill. stresszel evés közben a tisztasággal. Ez már önmagában is feszültté teheti az evés légkörét.
Beleveheti a választás lehetőségét is: Mikor szeretnél enni ha a kiteregettem a ruhát vagy előtte? (kicsit érezheti, hogy van döntés az ő kezében is)
Emiatt jó, ha eldöntheti, hogy mivel egyen, vagy ha van kétféle vacsora - ebéd, akkor abból is ő választhasson. (de csak kettőből, a nagyobb számú választás már nehézséget jelenthet)
Az is természetes, hogy az étkezésük hullámzó. Egyik nap a vasszöget is, másik nap szinte semmit. Mi felnőttek sem eszünk mindennap egyformán.
A közelgő jó idő ill. a szabad levegőn történő játék, mozgás emellett nagy valószínűséggel fokozni fogja a gyermek étvágyát.
Remélem tudtam segíteni!
Üdvözlettel:Zsuzsa





Kedves Zsuzsa!


Tanácsot szeretnék kérni Öntől. Szeretnénk egy második babát, de nem tudjuk, hogy mi lenne az ideális életkor a gyerekek között. A kislányunk most 1 éves, és szeretnénk, ha lenne testvére, de nem szeretnénk, ha ő ezt nagyon rosszul viselné.
Ön mit javasol, mikorra tervezzük a második babát, hogy ne legyen testvérféltékenység?
Várom válaszát!
Anita


Kedves Anita!
Véleményem szerint a testvérek közötti „ideális” korkülönbség nem létezik. Az, hogy az egyes családok számára mi az ideálisabb, az sok tényezőtől függ. Elsősorban a szülőktől, másodsorban a gyermektől. A szülők a gyermekek születése között eltelt időt függővé teszik számos, számukra fontos, életüket befolyásoló feltételtől. Mérlegelik pl. az anyagi körülményeiket, az első gyermek tulajdonságait (mennyire könnyen kezelhető, mennyire érzékeny, mennyire igényli a társaságot, mennyire önálló stb.), az anya igényeit (szeretne – e újra visszatérni a szakmai életbe, mielőtt újra babát vállal, kimerítette – e a gyermek gondozása, elszigetelődött – e a gyermek születése után stb.) a családi hagyományrendszert ill. még számos feltételt, (amely családonként változó), mielőtt a gyermek vállalása mellett döntenének.
A testvérféltékenységet kiküszöbölni természetesen nem lehet, az azonban tény, hogy a 2-3 év közötti gyermekek féltékenyebbek, mint a 4-5 évesek.
Mindenképpen érdemes azonban a testvér érkezésére felkészíteni a gyereket, így csökkenthető a testvérféltékenység, legalábbis az első időkben.
Nem kell azonnal, a várandósság elején mesélni a kisbabáról, mivel a gyerekek számára a 9 hónap beláthatatlanul hosszú idő, és, mint tudjuk a kivárás és a türelem nem jellemző még ebben az életkorban.
Amikor mesélnek a kistestvérről, ne azt erősítsék benne, hogy:
- kap egy új játszótársat, mert nagyon csalódott lesz és becsapottnak érzi magát a kisbaba láttán
- ne fenyegessék, na majd megtudod, ha megszületik a testvéred, hogy milyen pl. osztozkodni.
Amennyire az életkori sajátosságokból adódóan lehetséges vonják be a babával kapcsolatos döntésekbe! Vehessen részt a névválasztásban, a babával kapcsolatos holmik megvásárlásában, a szoba kialakításában és díszítésében.
A gyerekek alapvetően attól félnek, hogy a kistestvér születésével elveszítik szüleik szeretetét. Igyekezzenek kimutatni a szeretetüket és biztosítani arról, hogy nem lép senki a helyükre!
Kívánok problémamentes gyermek várást és sok örömet a gyermekeikben!






  Tisztelt Pszichológus nő!


Kisfiam 2,5 éves, okos, értelmes gyerek, legalábbis szerintünk. Sok mindent csinál már egyedül, sőt élvezi is, ha egyedül csinálhat valamit, pl. evés, öltözködés. Éppen ezért szeretnénk, ha a pelust is elhagyná és szobatisztává válna. Már eddig is sokan megszólnak, hogy miért hord még mindig pelenkát, ill. látok vele egykorú gyerekeket, akik már hónapok óta szobatiszták. Emellett lassan elkezdett sürgetni az idő, mivel fél év múlva kezdődik az óvoda, ahová csak akkor veszik fel a gyereket, ha teljesen szobatiszta.
Tényleg elkéstünk már, vagy nem kell erőltetni a szobatisztaságot?
Üdvözlettel:
K.G.

Kedves K.G.!

A szobatisztaság kialakulásának számos feltétele van. A gyerekeknek nem csak pszichésen, hanem testileg is érettnek kell lennie ahhoz, hogy kialakuljon a szobatisztaság.

Figyelje meg, hogy az alábbi jelek közül, melyek jellemzik az Ön kisfiát:
  • legalább 2 órán át száraz marad a pelenkája,
  • jól meghatározható időben kakil, (pl. minden reggel) és egyre inkább megnő testi 
      éntudata, egyre jobban észleli is azt (a kakilás, pisilés folyamatát),
  • zavarja a piszkos pelenka és kéri, hogy lecseréljék,
  • érdeklődik a vécézés iránt, utánozza a felnőtteket ebben (is),
  • szeretne pelus helyett bugyit viselni, azaz akar szobatiszta lenni,
  • képes egyszerű utasítások végrehajtására,
  • kezdi maga is elrakni ruháit, játékait, megtanulni, hogy mindennek megvan a helye,
  • a "meg tudom csinálni" visszatérő szófordulatává válik, ami azt mutatja, hogy az
     önállósodás útjára lépett,
·         fizikailag fejlett, tehát tud járni és egyedül is le tud ülni a bilire,
·         eléri az értelmi fejlettség azon szintjén, amely lehetővé teszi számára, hogy a szülők
    egyszerű magyarázatából megérti mit is várnak el tőle. (Ameddig ez a képesség hiányzik,
    csupán egy feltételes reflex kialakításról beszélünk, és nem a szó valódi értelmében vett
    szoktatásról.)
·         képes a záróizmok akaratlagos szabályozására, azaz késleltetni képes szükségletét, amíg elér a biliig, vécéig (ennek hiányában szintén csak feltételes reflexről beszélünk).

Ha valamelyik tényező még nem jellemző, az Ön gyermekére, akkor sem kell megijedni, a szobatisztaság kialakulásának semmi köze nincs az intelligenciához, a kisfia értelmi szintjéhez, hasonlóan a járás, a beszéd fejlődéséhez egyéni mintázatot mutat.
Ha a fenti tényezők jellemzik az Ön gyermekét, akkor hozzákezdhetnek a szobatisztaságra neveléshez.
Válasszanak ki egy olyan napot, amikor otthon vannak, és semmilyen fontosabb munkát nem tervez arra a napra. Fontos, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott légkört teremtsünk a gyereknek. Magyarázza el a kisfiúnak a bili használatát, mit várnak el tőle, válaszoljanak a kérdéseire. Előtte nézhetnek a témával kapcsolatos filmet, olvashatnak könyvet.
H a még nincs bilije, WC szűkítője – vannak gyerekek, akik szívesebben használják egyből  WC - t, mint a felnőttek- együtt vegyék meg, engedjék meg, hogy lehetőség szerint ő válassza ki. Hasonlóan járjanak el az alsónadrágokkal is.
Érezze a kisfiú, hogy megbíznak benne, döntésekben kikérik az ő véleményét is.
Ezután levehetik a pelust, de mondják el a kisfiúnak is, hogy nem lesz probléma, ha nem fog azonnal sikerülni és természetesen büntetni tilos. Az első sikerekkor érdemes megdicsérni, de nem szabad túlzásba esni. Ne várjanak azonnali sikereket, vannak gyerekek, akik pár hét alatt, de vannak olyanok is, akik több hónap alatt válnak szobatisztává. Számítsanak rá, hogy lesznek „szárazabb” és „nedvesebb”napok, de ezt semmiképpen ne tekintsék visszaesésnek.
Igyekezzenek könnyen levehető ruhadarabokba felöltöztetni, nehogy éppen a nehéz vetkőzés miatt pisiljen be, mert az nagyon el tudja venni a gyerekek kedvét.
Sajnos most az idő (késő ősz) nem igazán kedvez a folyamatnak, nyáron valamivel könnyebb a szobatisztaságra nevelés a kevesebb ruhadarab miatt is, ill. ezekben az időkben gyakoriak a megfázásos megbetegedések, amelyek hátráltatják a „száraz” pelusok kialakulásának időszakát. Ezért nagyon fontos, hogy csak egészséges gyermekkel kezdjünk hozzá!
Remélem sikerült a kérdéseire választ adnom, kívánom minél hamarabbi pelusmentes időket!








Kedves pszichológus!

Az Anyatejes Világnapon szerettem volna meghallgatni az előadását, sajnos azonban nem volt rá lehetőségem.
33 hetes kismama vagyok, és szülés után szeretném szoptatni a kisfiamat. A családomban sajnos a nővérem és a sógornőm sem szoptatattak, így a családon belül nem sok támogatásra számíthatok.
Tudna nekem tanácsot adni, hogy mit tegyek azért, hogy biztosan szoptatni tudjak?
G.T. várandós anya


Kedves G.T.!
Nagyon örülök, hogy már a babavárás során eldöntötte, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a kislányának a legjobb táplálékot biztosítsa.
A szoptatás technikai részében, mellre helyezés, a szoptatási testhelyzetek, a különböző kezdeti nehézségek, emlőgyulladási problémák kezelésében stb. sok segítséget kaphat a védőnőjétől ill. a kórházban a szoptatási tanácsadótól. (ezekre én nem térnék ki)
Nekem nagy segítséget jelentettek a szoptató édesanyák, barátnők is, akik nem csak a technikai problémák megoldásában segítettek, hanem egy-egy nehéz nap után lelkileg is támogatni tudtak, hiszen ők is átélték ezeket, s néha ez nagyobb segítség volt, mint a szakmai tanácsadás. Ha nincs olyan barátnő, rokon,  a közelükben aki jelenleg is szoptat, akkor tudom ajánlani a baba – mama klubot, ahol sok tapasztalt, gyermekét hosszútávon szoptatni akaró és tudó édesanyával találkozhat.

Várandósság:
Egyrészt fontos, hogy a várandósság időszaka egy örömteli, nyugodt életszakasz legyen a család számára. Ennek elengedhetetlen feltétele a kiegyensúlyozott párkapcsolat, hogy a házaspár közösen döntsön a babavállalás mellett és együtt készüljenek az új családtag érkezésére.

Szülés:
segíti a szoptatást,
*      ha az anya szabadon választhat vajúdási pozíciót (függőleges testhelyzet, mozgás)
*      ha a szülés után közvetlenül a babát az anya mellére helyezzük, biztosítva a közvetlen bőrkontaktust
*      miután elvégezték a vizsgálatokat és felöltöztették az újszülöttet, ha visszahozzák és legalább 2 órán keresztül, az un. szenzitív időszakban az édesanyával maradhat (az északi országokban szülés után 2 órával viszik csak el az újszülötteket vizsgálni és megmosdatni, felöltöztetni addig az édesanya mellkasán vagy mellén van – természetesen csak egészséges újszülött esetén- )
A fenti lehetőségeket érdemes előre megbeszélni az orvossal, szülésznővel még a szülés előtt.

Kórházban:
segíti a szoptatást,
*      a baba – mama szobában történő elhelyezés, ahol már az első időszakban biztosítható az igény szerinti szoptatás, szemben a „normál” szobákkal, ahol 3 óránként lehet megszoptatni a gyermeket
*      így korábban következik be a tejbelövellés és kevesebb az esélye, hogy fájdalmas lesz a szoptatás, ami akár el is tántoríthat bennünket az anyatejes táplálástól
*      már a kórházban segítséget kérhetünk a szoptatási tanácsadótól probléma esetén, így hazatérve már nem lesz rá szükség
*      éjjeli szoptatásra is lehetőség nyílik, és tudvalévő, hogy az éjszakai anyatejnek nagyobb a zsírtartalma
*      hazatérve már ismerjük a gyermekünk jelzéseit, így otthon már magabiztosabb anyák leszünk, amely már első lépés a nyugodt otthon biztosítása felé

Hazatérve:
segíti a szoptatást,
*      ha kipihentek vagyunk, ezért nyugodtan dőljünk le, akkor amikor a baba is alszik
*      ne szégyelljünk segítséget kérni a családtól (ettől még nem leszünk rossz anyák)
*      nyugodt, stresszmentes környezet
*      ha az anya időt szakít saját magára (forró fürdő, találkozó a barátnővel stb.)
*      együttalvás
*      hordozás (testkontaktus biztosítása)

A fentiek mellett meg kell említenem, hogy a szoptatás nemcsak ételt, hanem „lelki táplálékot” is jelent a babának és a mamának egyaránt. Hiszen az anya és gyermeke közötti kötődés kialakításának egyik hatékony eszköze. Az édesanya és a babája könnyebben és gyorsabban ráhangolódnak egymásra, amely pozitívan befolyásolja a baba személyiségfejlődését, a másokhoz való későbbi kapcsolatát.
A szoptatás során termelődő hormonok segítenek az anya szervezet gyorsabb regenerálódásában, valamint kisebb eséllyel szenvednek majd gyermekágyi depresszióban.

Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor az édesanya valamilyen oknál fogva nem tudja szoptatni a gyermekét, ekkor sem szabad elcsüggednünk – s a szoptatni tudóknak ítélkezniük felettük -, hiszen nem csak ez az egyetlen eszköz, hogy gyermekünkkel meghitt, bizalmi kapcsolatot alakítsunk ki, ez csak egy, a sok közül.

Kívánok Önnek további problémamentes és örömteli várandósságot!








Kedves Zsuzsa!
   
A kislányom áprilisban múlt két éves és széklet visszatartási problémával küzdünk.
Mindig is rekedős volt, tavaly télen kezdődött, de csak az utóbbi két hónapban durvult el igazán. Ez azt jelenti, hogy az utóbbi pár alkalommal beöntést alkalmaztunk, amikor már egy hete nem kakált (viszont rengeteget evett) és már öt percenként megállt és szorította össze a kinyújtott lábait. Közben pedig csupa veríték volt. Persze ilyenkor már éjjel sem aludt.
Jártunk szakorvosnál, aki azt javasolta, hogy ne tegyük ki a vizsgálat traumájának, mert teljesen biztos, hogy nem szervi elváltozás okozza.
A szobatisztaság nem érdekli, nem hajlandó, bugyiban vagy csupaszon lenni. Ha mégis, odapisil, ahol az inger utoléri és kész. Nem erőltetjük, a fiúk is elmúltak 3 évesek mire náluk is kialakult a szobatisztaság.
Délután szokott küszködni, elbújik, megáll valahol. Nem guggol le ugye, mert véletlenül még kijönne ugye. Könyörgünk, hogy nyomja ki, biztatjuk, tutujgatjuk, idegesek leszünk.
Ő szenved, agresszív. De neki még a pisis pelusát sem könnyű kivenni, nem teszi szét a lábát, nem hagyja megtörölni magát.
Várom válaszodat!
M.

Kedves M.!
A gyermekkori székrekedés eredete szerint megkülönböztethetünk elsődleges és másodlagos formákat.
Az elsődleges székrekedést habituálisnak (szokásokból eredőnek) is nevezzük. Felnőtt- és gyerekkorban egyaránt ez a leggyakoribb.
Okai:
*      táplálkozási szokásokból eredő: kevés folyadék és/vagy rostanyagok, vagy azok helytelen aránya (túl sok rostanyag is okozhat szorulást); sok szintetikus anyagot, élettelen (konzerv, befőtt, mélyhűtött) tápanyagot, cukrot tartalmazó élelmezés,
*      lelki eredetű: helytelenül kialakított kakilási-, pisilési szokások, erőszakos szoktatás, feszült családi helyzet, különleges események, félelmek. Gyermekkorban ritka az atóniás (renyhe izommozgásból származó) szorulás, sokkal gyakoribb a spasztikus, azaz megfeszülő izomzatból adódó változat.
*      végbélnyílás körüli sérülések, repedések, gyulladások
*      kevés mozgás
A másodlagosak közül, melyek mögött valamilyen szervi elváltozás áll, a tejfehérje-allergia a leggyakoribb. Ezt a ti esetetekben kizárták.

Amit szerintem te is tudsz:
*      rost dús étkezés
*      napi legalább egy óra mozgás
*      meleg párna a pocakra
*      has masszázs mind olyan tényezők, amelyek segíthetik ill. csökkenthetik a problémát.

További lehetőségek:
*      az élet ne az adott probléma körül forogjon
 (Ez a legnehezebb, ne kérdezzétek meg a gyermektől, naponta többször is, hogy kell-e neki WC-re mennie. Amikor erőlködik, ne figyeljetek oda, ne erőltessétek, biztassátok! Próbáljátok figyelmen kívül hagyni most pár napig! Persze amikor már tudod, hogy beöntést kell adni, akkor megcsinálod, de addig nem kell beszélni róla, s utána sem, hogy látod megmondtuk, hogy ez lesz, mert büntetésként éli meg. Példaként sem kell elé állítani senkit, testvért, rokont stb.)
*      ami egyrészt okozhatja a tünetet, az hasonló a Pavlovi reflexhez, a gyermeknek volt valamilyen az ürítéssel kapcsolatos fájdalmas élménye, így beindult az ördögi kör, ő visszatartotta, mert fájt, így székletdugó keletkezett, aminek az ürítése egyre jobban fájt, ami ráerősítette a negatív élményre
*      ebben az esetben a hasonló problémával küzdő gyermekeknél bevált még a fentieken kívül a bioboltban kapható tea, lekvár ill. a kaukázusi kefir (este kell megenni, meginni és reggelre produkál egy kis hasmenést, pontosabban lazít a székleten, így a székelés fájdalommentessé válik)
*      minden reggel ilyenkor ugyanabban az időben legyen egy kis nyugi, ne kelljen mennetek sehova, ne kelljen kapkodni, siettetni
*      segítséget nyújthat a székeléssel kapcsolatos mesék, könyvek és dvd-k
(Bili könyv, Felejtsd el a pelust Elmo! dvd-t, erről azután lehet közösen beszélni, lehet együtt viccelődni rajta, pozitívabb élménnyé alakítani a problémát)
*      nagyon fontos, a nyugodt és stresszmentes otthon, előfordult már a munkám során, hogy a gyermek azért hozta a tünetet, mert így el tudta a szülők figyelmét terelni a kapcsolati és/vagy saját problémájukról. A gyerekek tudattalanul úgy "gondolják", hogy még mindig jobb, ha velem van probléma, mert akkor velem foglalkoznak, mintha egymással veszekednének/elválnának, vagy az egyik szülő magába roskadna. Valójában a tünetével igyekszik menteni a családot, szülőt. Ilyenkor család terepauta szakember felkeresése javasolt.
*      a székrekedés hátterében állhat valamilyen félelem, szorongás is (gondoljátok végig nem történt-e az utóbbi időben olyan esemény akár a szűkebb, akár a tágabb környezetetekben, ami kiválthatta ezt a kislányból) Ha igen, akkor elsősorban ezeknek az elsődleges problémáknak, traumatizáló élményeknek a megoldása fogja jelenteni a székeléssel kapcsolatos tünet megszüntetését is. Ebben az esetben is javaslom a gyermekpszichológus szakember felkeresését.

Remélem válaszommal segítségedre lehettem!




Kedves Zsuzsa!
Bár nem igazán a babás, kisgyermekes témához kapcsolódik, de tudnál nekem abban segíteni, hogyan zajlik egy diszlexia vizsgálat?
A kisfiam alsó tagozatos, a tanító néni javasolta számára ezt a vizsgálatot, de nem tudom, hogyan történik, ill. hol kell elvégeztetni.
Válaszodat előre is köszönöm!
„egy vidéki anyuka”


Kedves „vidéki anyuka”!
A diszlexia, ill. minden részképesség zavar/gyengeség kivizsgálása több részből áll.
A vizsgálatot a területileg illetékes Nevelési Tanácsadó (Pedagógiai Szakszolgálat) végző első körben, majd ha a probléma valószínűsíthető, a vizsgálatot a szintén területileg illetékes Szakértői Bizottság folytatja. A vizsgálatok eredményei alapján az iskola igazgatója hoz határozatot arról, hogy a gyermek milyen típusú könnyítésekre jogosult. (egyes tantárgyak részbeli vagy teljes értékelése alóli mentesítés, fejlesztő- és/vagy logopédiai órák biztosítása, eszközök használata a tanítási órákon, szóbeli számonkérés lehetősége stb.)
A vizsgálatot a Nevelési Tanácsadóban a szülő és az iskola egyaránt kezdeményezheti. Két részből áll, egy pszichológiai vizsgálatból, amely egy képességvizsgálatot (intelligenciavizsgálatot takar), ill. ekkor kerül sor az anamnesztikus adatok felvételére is. Emellett egy logopédiai vizsgálatból, amely a gyermek olvasási-, nyelvi- és grammatikai képességeit ill. szövegértését vizsgálja. A vizsgálat több ülésben történik, az ülések száma függ a gyermek életkorától és képességeitől.
A Szakértői Bizottság a fenti vizsgálatokon kívül még egy orvosi (neurológiai) vizsgálatot is végez, azért, hogy nem áll-e fenn szervi elváltozás a probléma hátterében.



Kedves pszichológus!
Pár hete meghalt a szomszéd néni, akivel a kislányom nagyon jó kapcsolatban volt, szinte nagymamaként szerette. Még nem mondtuk el neki a rossz hírt, azt sem tudom, hogy kezdjek hozzá és mit lehet egy 3 éves gyereknek mondani.
Kérem segítsen!
Köszönettel: N.T. Nyíregyháza

Kedves N.T.!
Először is fogadják őszinte részvétem és együttérzésemet.
Tényleg nem egyszerű egy kisgyermekkel a halálról, az elmúlásról beszélgetni. Mégis úgy gondolom, hogy lehetőség szerint, minél hamarabb meg kell találni az alkalmat arra, hogy megosszák vele ezt a szomorú hírt.
Ennek egyrészt az az oka, hogy a gyerekek nagyon okosak. A kislány valószínűleg már észrevette, hogy Önök feszültebbek, mint máskor, érzi a szomorúságot, a gyászt, de nem tudja az okát, amitől megrémülhet. A gyerekek keresik a magyarázatokat ezekre a változásokra, és ha nem kapják meg a kielégítő választ, akkor elkezdenek fantáziálni, ami általában sokkal rosszabb, mint a valóság. Ez pedig félelmet kelthet bennük.
Másrészt, ha ennyire szoros kapcsolatban állt a nénivel, valószínűleg már megtapasztalta a hiányát is, aminek szintén nem tudja az okát. Előfordulhat, hogy önmagát kezdi vádolni az elmaradt találkozások miatt, ami szintén félelmet, szorongást kelthet benne.
Mint minden más esetben itt fontosnak tartom az őszinteséget. Legyünk őszinték, de csak az ő szintjéig Mondják el azt, amit Önök gondolnak a halálról, az eltávozásról. Ha Istenhívők, akkor, azt hogy néni a Mennyországban van, ha hisznek a reinkarnációban, akkor azt, hogy újjá fog születni valamilyen más formában stb.
Hagyjuk, hogy kérdezzen. De mindig kérdezzünk vissza, a kérdésére, hogy neki mi a véleménye. Ebből láthatjuk, hogy mit tud már jelen esetben a halálról, ill., hogy milyen fantáziái vannak ezzel kapcsolatban. Egyszerű, rövid magyarázatokat adjunk.
Fontos, hogy ilyen esetekben is segítsünk nekik megfogalmazni az érzéseiket. Ebben egyrészt, mint nagyon sok esetben, példamutatással tudunk segíteni. Azaz, ha mi is nyíltan felvállaljuk az érzéseinket, nemcsak most, hanem máskor is. Láthat bennünket is gyászolni, szomorkodni. Látniuk kell a gyerekeknek, hogy vannak negatív és pozitív érzések, és azt is, hogy hogyan kell ezeket szocializált formában feldolgozni. Nem kell az érzéseket titkolni, elfojtani. Így tudja csak megtanulni, hogy most, illetve majd felnőttként is, hogyan kezelje a különböző, számára akár negatív, kellemetlen helyzeteket.
Másrészt azonosítani ezeket az érzéseket.
Pl.:
látom, hogy sírni szeretnél ......
látom, hogy szomorú vagy...
úgy látom, most nagyon megijedtél.....

D
e meg kell fogalmazni a negatív érzelmeket is, ha szükséges:
Pl.:
látom haragszol, hogy itt hagyott...
úgy érzed cserbenhagyott stb..
dühös vagy, mert már nem fogtok együtt játszani…
Bár nem kérdezték, de én nem javasolnám, hogy elvigyék a temetésre. A temetés után pár nappal, héttel ki lehet menni vele, hogy ő is elbúcsúzzon, vihet virágot vagy egy kedves rajzot, amit kinn hagyhat. Erről azonban kérdezzék meg a kislányt, hogy szeretné-e, ill. ajánlják fel, hogy amikor majd ő szeretne kimennek vele.
Az ilyen rituálék segítenek a gyász feldolgozásában.
Remélem válaszomban tudtam segíteni!

-----------------------------------------------------------------------------


Az egész klub nevében írhatom, hogy nagyon hálásak vagyunk Dibáczy Zsuzsának, klubunk pszichológus és gyógypedagógus szakértőjének. Rengeteg kérdéssel bombázzuk Zsuzsát hétről-hétre és mindig mindenki rengeteg hasznos javaslatot, személyre szóló tanácsot kap tőle. Ezúttal a babák fejlesztéséről írt nekünk cikket, olvassátok szeretettel.
----------------------
Kedves mamik, többen kértetek tőlem olyan feladatokat, amelyekkel gyermeketeket fejleszthetnétek, összegyűjtöttem párat az 1 év körüli babák részére. (ők vannak most legtöbben a klubban)
Célom elsősorban a megnyugtatásotok volt, hiszen láthatjátok, hogy ezeknek a feladatoknak a nagy részét ti is játsszátok otthon, anélkül, hogy tudatosan pl. nagymozgást fejlesztenétek.
A kisgyermekek fejlődésére leginkább a szülővel együtt töltött, minőségi idő van pozitív hatással, hiszen akkor a stabil érzelmi háttér hatására, bátran – saját fejlettségi szintjének megfelelő ütemben – meri majd felfedezni a körülötte lévő világot.
A feladatok azoknak a gyerekeknek szólnak, akiknek nincs szükségük speciális fejlesztésre, ha kétségeid vannak a babád fejlettségét illetően kérd ki szakember (védőnő, gyermekorvos stb.) tanácsát!

A fejlesztés alapja ebben az életkorban a játék és a mozgás:
1.) Plédben hintáztatás jobbra-balra,
2.) Plédben hintáztatás hossz (fej-láb) irányban,
3.) Plédben föl-le emelgetés,
4.) Plédben forgatás jobbra-balra
5.) Nagylabdán előre - hátra hintáztatás
6.) Nagylabdán jobbra-balra döntögetés
7.) Nagylabdán rugóztatás
8.) Nagylabdán forgatás
9.) Gördeszkán, háton fekve páros lábbal, előre - hátra tologatás,
10.) Gördeszkán hason fekve, karjánál fogva, előre - hátra tologatás
11.) Gördeszkán röviden, majd hosszan gurítás egymásnak
12.) Nyakba véve forgatás jobbra-balra,
13.) Labdán gurítás előre-hátra, kitámasztás, súlypont áthelyezés (hasonlóan, mint a talicskázás),
14.) Hintáztatás előre-hátra, (hintában)
15.) Hintáztatás jobbra-balra, (hintában)
A fenti feladatokat kísérje mondókázás, éneklés.
16.) Ugrálás matracon, párnán közösen, kézfogással, később egy kezes fogással, majd egyedül.
17.) Bújás alagútban, szék alatt
18.) Mászás párnákon át, kisebb széken át stb.
19.) Kúszás, mászás labirintusban (pl. párnákból építve)
20.) Kúszás, mászás, járás vonalak mentén (egyenes, hullám, cikk – cakk stb.) Követheti pl. zseblámpa fényét.
21.) Szőnyeg alá helyezzük babzsákot járás egyenetlen „talajon”
22.) Utánzó járások, mozgások
23.) Láb mozgatására mondókák
Lóg a lába lóg a,
Nincsen semmi dolga,
Mert ha dolga volna,
A lába sem lógna.
(piciknél fekvő helyzetben lábak emelgetése,
ülni tudó babáknál lábak lóbálása,
lehet váltott lábbal vagy mind a két lábbal egyszerre végezni)

Áll a baba áll, mint a gyertyaszál.
(állást éppen elkezdő babáknál, nagyobbaknál lehet a fél lábon való állást próbálgatni faltámasszal ill. nélkül)

Jár a baba, jár,
Járni tanul már,
Tipeg – topog bocskorában,
Pici baba szép korában,
Járni tanul már.
(járni még nem tudó babáknál lábemelgetés, láblógatás,
járni tudóknál lépegetés)

Jár a baba, jár,
Mint egy kiskirály,
Emelgeti a lábát,
Koptatja a bocskorát.
(hasonlóan az előzőhöz)

Lassan jár a csiga – biga,
Táskájában eleség.
Várja otthon lánya, fia,
Csiga – biga feleség.
(lassú és gyors járás váltogatása)

Sétálunk, sétálunk,
Egy kis dombra lecsücsülünk! Csüccs!
(sétálás, a végén leguggolás, leülés)

Sétálunk, sétálunk,
Erdőt, mezőt bejárunk,
Dimbet - dombot megmászunk,
Mikor aztán elfáradunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs!
(hasonlóan az előzőhöz)

24.) Kar mozgatására mondókák
Repülnek a madarak, (utánozzuk a repülést)
Csattog a szárnyuk (tapsolunk, vagy csak összeérintjük a kezét a törzs előtt)
Fújja szél a fákat, letöri az ágat (törzshajlítás jobbra-balra, kar a magasban)
Reccs! (kart leengedjük a törzs mellé)
Mérleg vagyok, billegek,(karok oldaltartásban)
kezeimben súlyt viszek (cipelés utánzása )
Hajlik az ág,
Fúj a szél, nyírfa lombja összeér,(törzshajlítás jobbra - balra, karok magas tartásban)
Újra vissza,
Újra szét,
Rajta, rajta
Most elég! (karok fel – le emelgetése)
Kipp, kopp kalapács, mit kalapál a kovács?
Kalapálja a vasat,
Fölszívja a parazsat. (kalapálás imitálása)
Lassan forog a kerék,
Mert a vize nem elég.
Gyorsan forog a kerék,
Mert a vize már elég.
(tekerő mozdulat utánzása lassan és gyorsan)
25.) Összetett mozgás, utánzó mondókák
Kaszálj Pista, kalapálj,
holnap délig meg sem állj! (terpeszállás, törzshajlítás előre, kaszálás)
Napsugaras nyárban, nyújtózik a nyárfa, (nyújtózkodás imitálása)
Peti, Kati, Böske,
Guggoljatok, csüccs le! (leguggolás)
Sim-sum fúj a szél, (felemelt karral törzshajlítás)
Ez a kis fa jaj de fél. 
(összehúzzuk magunkat)
Minden ága megremeg, (karjainkat rázogatjuk)
A levele lepereg. (ujjainkat mozgatva lefele hajtjuk karunkat)
Ej-haj semmi baj, 
(fejünket ingatjuk)
Újra zöldül majd a gally.
 (karunkat újra a magasba emeljük, rézsútos középtartásba és ujjainkat is széttárjuk)
Gyülekeznek a felhők, (kezünket a fejünk fölé emeljük) 
esik az eső, (az ujjainkkal zongorázást imitálunk) 
kopog a jég, (kopogunk a földön) 
dörög az ég, (dübögünk a földön az öklünkkel) 
villámlik, (felemeljük a kezünket a magasba) 
lecsap, (lecsapunk a földre) 
kisüt a nap! (kezünket a magasba emeljük és nyitott tenyerünket, széttárt ujjainkat rázogatjuk) 

Poros úton kocsi zörög, (combok ütögetése) 
a kereke gyorsan pörög, ( a két kezünkkel a gombolyag tekerését imitáljuk) 
Sári néni vezeti, (a vezetést utánozzuk) 
aki, látja, neveti. (szánk elé tesszük a kezünket és nevetünk)
Ilyen kicsi a törpe, guggoljunk le a földre,(leguggolunk)
Ilyen nagy az óriás, nyújtózkodjunk, kispajtás.(felállunk és nyújtózkodunk)
Cini – cini muzsika,
Táncol a kis Zsuzsika,(karok csípőn, törzsfordítás jobbra – balra)
Jobbra dűl és balra dűl,(törzshajlítás jobbra – balra)
Tücsök koma hegedül.(hegedülés imitálása)


26.) Labdázás lufival (a lufiba tegyünk rizsszemeket mielőtt felfújnánk, és rajzoljunk rá arcot, így viccesebb a játék, és ütögessük)
27.) Labda gurítása egymásnak (eleinte könnyű nagy méretű labdával pl. felfújható vízilabda, később csökkenthetjük a labda méretét és változtathatjuk az anyagát is pl. textil labda ami csörög)
28.) Labda dobása és elkapása (hasonló fokozatokban az előzőekhez)
29.) Bowling (eleinte jó nagy labdával és nagyon könnyen boruló bábukkal pl. üres PET palackkal játsszuk, utána nehezíthetjük kisebb labdával, nehezebb bábukkal, távolabbról történő gurítással)
30.) Dobás karikába (babzsákkal, nagyon közelről, aztán lehet labdával és növelve a dobási távolságot)
31.) Állatok elkapása
A szülő magára terít egy takarót és négykézláb próbál elmenni a gyerek mellől, különböző állathangokat utánozva. A gyereknek el kell kapnia és levenni róla a lepedőt.
32.) Medvefogó
A szülő egy hullahopp karika, ugráló kötél segítségével akarja elkapni a gyereket.
33.) Játék a kezekkel, ujjakkal
Kerekecske gombocska,
Erre szalad a nyulacska,
Ide szalad, itt megáll,
Ide egy kunkorit csinál,
Ide szalad, ide be,
………….(gyerek nevét mondjuk) zsebébe.
(csiklandozzuk a gyerek tenyerét)
Áspis, kerekes,
Útifüves, leveles,
Bíbola, bíbola, (csiklandozzuk a tenyerét)
Paccs, paccs, paccs!(tapsolás a tenyérbe)
Dombon törik a diót,
Hegyormon a mogyorót,
Völgyben meg a makkot,
Zajuk ide csattog.
Három diót feltörtem,
Négy mogyorót megettem,
Letettem egy zsák makkot,
Ebből ti is kaptok.
(öklök ritmikus összeütögetése)
Hüvelykujjam almafa,
Mutatóujjam megrázta,
Középső ujjam felszedte,
Gyűrűsujjam hazavitte,
A kisujjam mind megette,
Tele lett a hasa tőle. (ujjak nyitogatása)
34.) Fürdőkesztyűs játék
Fürdés közben a fürdőkesztyű (ha sima fessünk rá textilfestékkel arcot, ha van, akkor vmilyen állatot megformáló a legjobb) bukjon le a víz alá és hirtelen bukkanjon elő. Simogassa meg a gyermek különböző testrészeit, nevezzük is meg őket.
35.) Habkacsa
Kádban a fürdőhab alá dugjunk el különböző állatokat és keresse meg a gyermek, idősebb gyerekkel neveztessük meg, hogy mi az, mielőtt kivenné. (ez nehéz!)
36.) Engedjük, hogy különböző méretű edényekből öntsön ki vizet ill. próbáljon tölcsérrel flakonba vizet tölteni. Engedjük, hogy kísérletezzen, felfedezze a vizet. Engedjünk az edényekbe különböző hőmérsékletű vizeket.
Nyáron hagyjuk, hogy sarazzon a homokozóban, gumicsizmában pocsolyába ugráljon!
Cél, hogy tapasztalja meg a különböző halmazállapotú és állagú anyagokat.
37.) Játszunk különböző anyagokkal
Cirógassuk különböző típusú anyagokkal, puhával, érdesebbel, szőrmével stb. Nevezzük is meg.
38.) Tarka kezek
Fessünk a gyerek kezére kakast, az kis-, gyűrűs- és középső ujjai a kakas taréja, a hüvelyk- és mutatóujja a csőre, a tenyerére rajzoljuk a szemét. Gyakoroltathatjuk a csipegetést, mozgathatja a kakas a taraját.
Hasonlóan készíthetünk babát, az ujjak a kócos haj, a gyerek tenyérébe rajzolhatunk vicces arcot. Fújhatja a haját a szél, mozgatgatja az ujjakat. Ill. tudunk bábozni a kezekkel.
39.)Játék ujjbábokkal
Ebben a korban még csak az ujjbábokkal tudnak a gyerekek, játszunk történeteket a hétköznapokból.
40.)Játék keresése a párnák között, ha több zseb van rajtunk akkor a ruhánk zsebében stb. eleinte kilóghat egy kis darab, hogy könnyebben észrevegye. Később lehet nehezíteni, hogy keresse meg a szobában, majd a lakásban.
Lehet vicces történetet kitalálni pl. kiszabadultak az állatok, az autók a szerelőműhelyből, a gyümölcsök a kertből. Rejtsünk el több pl. gyümölcsöt a lakás különböző pontjain és nekik össze kell gyűjteni.
41.) Nézegessünk képeskönyvet, mutasson meg rajta ismert tárgyakat, növényeket, állatokat. Először egyszerű, sematikusabb képekkel kezdjünk, aztán lehet összetettebb.
42.) Hasonló az előzőhöz, most azonban nem mondjuk meg mit keresünk, hanem körülírjuk. Látok a képen vmit, ami ugat, amiből iszunk, ami zöld stb. Azokat a körülírásokat használjuk, amelyeket a hétköznapokban is használunk az adott dolog bemutatására, tehát a gyerek számára ismert.
43.) Nézzünk ki az ablakon és beszélgessünk arról, hogy mit látunk. Időjárásról, járművekről stb.
Keresse meg amit megnevezünk ill. amit körülírunk, hasonlóan az előző képes feladathoz.
44.) Vágjunk egy kört, nyílást egy lapba. Ismert képre helyezzük rá és a gyereknek a részletből ki kell találnia, mi van a képen. (pl. pohár képe) A lyuk eleinte nagy legyen, majd fokozatosan csökkenthetjük a méretét. (ez nehéz!)
44.) Játék a festékkel
Egy papírlap (lehetőleg minél nagyobb méretű és az asztalra ragasztószalaggal rögzítve) közepére készítsünk egy adag festéket, amivel a gyerek maszatolhat.
45.)Ujjlenyomatokkal, kézlenyomattal vagy láblenyomattal készítsünk képet. Egészítsük ki ceruzával, ha szükséges.
46.) Engedjük, hogy rajzoljon és fessen. Nagy ecsetet és kézben, marokra fogható krétát adjunk a kezébe.
47.) Készítsünk dobot sajtos dobozból
Különböző mondókákat kopogjunk, doboljunk rajta.
48.) Mondjuk mondókát, énekeljünk különböző hangerővel.
49.) Felváltva énekeljük, fütyüljük, csörögjük stb. a dalt.
50.) Hol szól?
Csörgessünk csörgőt, mondja meg melyik fülénél szól.
Csörgessünk csörgőt, mondja meg hol szól.
Játszhatunk Erre csörög a dió-t. (különböző hangokkal, hangszerekkel)
51.) Kérjük, hogy mutassa meg a testrészét ahová zseblámpával világítunk, amit megnevezünk.
52.) Hol a kisegér?
Egy kis állatot rakjunk a gyerek mögé, mellé és neki meg kell keresnie, itt a lényeg nem az, hogy megtalálja, hanem, hogy tőlünk hallja a helyhatározó szavakat. Megnevezni még nem tudják, de ezt még nem is kell tudni nekik. (mindig saját testből kell kiindulni és csak utána lehet más tárgyhoz viszonyítani)
53.)Hagyjuk, hogy tépjen szét papírt majd szedjük közösen össze.
54.) Rajzoljunk elemlámpával a falra, kövesse a fényt a kezével.




Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...